Digital Béla :::::: Powered by: www.webtar.hu ::::::

<!DOCTYPE html> <html lang="en"> <link href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Lato:400,900&subset=latin-ext" rel="stylesheet"> <style media="screen"> *, *::after, *::before { margin: 0; padding: 0; box-sizing: inherit; } html { // That defines what 1rem is font-size: 62.5%; } body { box-sizing: border-box; font-family: "Lato", sans-serif; font-size: 1.4rem; text-align: center; } h1, h2 { font-weight: normal; } .clearfix::after { content: ""; clear: both; display: table; } .chat { width: 100%; } .user_talk, .bela_talk { font-family: inherit; padding: .8rem; margin: 1rem 0; width: 100%; background-color: lightblue; border: .2rem solid darkcyan; border-radius: 2rem; opacity: 1; /* max-height: 500px; */ transition: opacity 1s ease; } .bela_talk { background-color: pink; border: .2rem solid darkred; } .hidden { opacity: 0; /* max-height: 0; */ } .inputbox { margin: 1rem 0; width: 30rem; } .chat-container { width: 30rem; margin: 0 auto; } #ask { background-color: darkcyan; color: lightblue; width: 10%; margin: 0; display: block; border: 0; height: 3rem; padding: 0; overflow: hidden; float: left; } #question, #question:active, #question:hover, #question:focus { padding: 0 .8rem; border: .2rem darkcyan solid; width: 90%; margin: 0; height: 3rem; font-size: 1.4rem; line-height: 3rem; color: darkcyan; float: left; outline: none; font-family: inherit; } .copy { color: gray; margin-top: 2rem; } </style> <body> <div class="chat-container"> <div class="chat"></div>  <div class="inputbox clearfix"> <input type="text" id="question" value="" placeholder="A Mester hallja Önt."><button type="button" id="ask">►</button> </div> <h1>Kérdezzen!</h1> <h2>A Mester válaszol.</h2> <p class="copy">web: Som | content: original Béla<sup>TM</sup><br> <span id="dbcount"></span></p> </div> <script type="text/javascript"> document.addEventListener('DOMContentLoaded', function() { let questionBox = document.getElementById('question'); let chat = document.querySelector('.chat'); console.log(questionBox); questionBox.focus(); document.getElementById('dbcount').innerText = `Ma ${dbArray.length} bölcs válasz az adatbázisban, és gyarapszik.`  questionBox.addEventListener('keydown', function(event){ console.log('keydown in input field'); if (event.key == 'Enter') { console.log('enter pressed') let clickEvent = new Event('click'); document.getElementById('ask').dispatchEvent(clickEvent); } });  document.getElementById('ask').addEventListener('click', function(){ // console.log('pressed');  let userInput = questionBox.value; let userTalkBox = document.createElement("DIV"); userTalkBox.classList.add('user_talk', 'hidden'); let t = document.createTextNode(userInput); userTalkBox.appendChild(t); // console.log(userTalkBox); chat.appendChild(userTalkBox); questionBox.value = ''; setTimeout(function(){userTalkBox.classList.remove('hidden');}, 100); // userTalkBox.classList.remove('hidden'); // document.querySelector('.user_talk').classList.remove('hidden')  let belaTalkBox = document.createElement("DIV"); belaTalkBox.classList.add('bela_talk', 'hidden'); t = document.createTextNode(dbArray[Math.floor(Math.random()*dbArray.length)]); // t = document.createTextNode('válasz'); belaTalkBox.appendChild(t); chat.appendChild(belaTalkBox); window.scrollTo(0,document.body.scrollHeight); setTimeout(function(){belaTalkBox.classList.remove('hidden');}, 2000); questionBox.focus(); }); }); // Minden Bölcsességek Adatbázisa // A sztringet a sortöréseknél felszeleteljük és betöltjük egy tömbbe. let dbArray = `Talán vannak közöttünk olyanok is, akik nem érik be a "másság"-ról való hangoskodással, csendben gondolkodni is szeretnének róla. Számukra álljon itt néhány megfontolásra érdemes mondat. Ránézésre az ember nem több az állatoknál: különleges adottságaira, másságára támaszkodó (és az ennek megfelelő vonzódásokkal és taszításokkal bíró) önálló, szabad lény. A különbség láthatatlan, műszerekkel érzékelhetetlen apróság: TUD erről az önállóságról. Ez az ő "lelke". De ha már különbözik tőlük, meg is akarja mutatni ezt a különbséget! Az embernek nem elég önállóságának élvezete (az evés, ivás, ének, tánc stb.), ezt létezésének feltételével, "testével" SZEMBEN is érvényre akarja juttatni (szemérmes, fogyózik, együttérző, önzetlen stb.). Melyik a fontosabb, a test vagy a lélek? Erre csak a "racionálisan" gondolkodókat elkeserítő módon lehet válaszolni: mindkettő és egyik sem, a kettő "harmóniájára" van szükség. Hogy ez konkrétan mit jelent, azt csak az adott test és lélek ismeretében, hosszas töprengés után lehet megmondani, és csak kemény munkával lehet megvalósítani. Az persze nem kérdéses, hogy bármelyik előtérbe tolása téves út, ami csak gondokhoz vezet. Ezen sem a kiátkozás, sem a trágárság nem segít... A váltakozva folytatott beszéd csak a veszekedéshez a kielégítő forma. Beszélni csak akkor érdemes, ha már hallgatni is tudsz. Ha nővel elegyedsz beszélgetésbe, beléptél az oroszlán ketrecébe: csak akkor maradhatsz életben, ha állandóan résen vagy. A legokosabb partner is csak annyira lehet okos, amennyire te az vagy. Ne légy telhetetlen, mindenkiből csak az jöhet ki, ami benne van. Mások meggyőzésén fáradozni szép, de értelmetlen dolog. Gyűlölködni jó, de lehangoló. A mondanivaló hiányosságai csak hallgatással javíthatók. Lehet folytatni! Ennek csak férfiak számára van (lehet) jelentése... Én egy félénk, óvatoskodó ember vagyok, pont a nőktől ne félnék? A kommentedről csorog az izzadtság. Megérte? Az Értelmező Kéziszótáram szerint ez helyes... A szótáram '92-es kiadás. Ha kívánod, kidobom... Az új nem mindig jobb mint a régi. Pl. az új helyesírás szerint a nyakon csíp és a nyakoncsíp ugyanazt jelenti. Szóval nem hittél nekem. Hiba... A "beszélgetés" a megvalósult összhang. Az ellentétesek - beszéd és hallgatás (=odafigyelés) - összekapcsolásának, összhangjának követelése. "A legfinomabb gyümölcsöt is csak az élvezheti, aki eléri..." Bizonyára sok dologhoz értesz, a színészi játék (és általában a művészet) megítélése nem tartozik ezek közé. Hogy ezt közhírré teszed, nem kifogásolható, de nem is javasolt... Ezt a bátor kiállást vártam tőled! Ha már ennyi energiát pazarolsz erre, nem lenne érdemes egy kicsit elemezni is? Hátha teljesebbé teszi az élményt... Mondtál már valaha válaszra méltót? Nem emlékszem ilyenre... A lélek láthatatlan, a test meg nem az. Nekünk most nem az a dolgunk, hogy találgassunk, hanem, hogy figyeljünk! Ez botrányos rész, amitől minden igaz tudós haja égnek áll (megdöbbent, hogy a (leg-)Tudományos(-abb) Akadémia még nem követelte ezért a betiltását). Ez itt a "lélek" (ami, mint tudjuk a természettudomány szerint nem létezik), minden más "test". Ejnye, elfogyott a szufla? Kár... Nem tudom mit hiányoljak jobban, a szövegértést vagy a humorérzéket? Itt mindenki a szakértőnek kijáró tiszteletet követeli magának, akkor is, ha a témához szükséges minimális ismeretekkel sem rendelkezik (és vérig sértődik, ha ezt valaki bebizonyítja neki). Ezt elég gyerekes hozzáállásnak tartom, hiszen minden tényleges szellemi előrehaladást meggátol. Én írásban mindig az egyszerű, tömör kifejtésre törekszem, utálom a redundáns fecsegést. Nem hiszem, hogy ez tanárkodás lenne, inkább annak a hiánya (hiszen a hallgatóság elvárásának figyelmen kívül hagyása). Vagyis inkább ez az egyenrangúság feltételezése. A javaslatodat megfontolom, a baj az, hogy egyelőre nem látom, ennek mi lenne az értelme. Ismered Szókratészt? Kétlem... A válaszaimra mindig számíthatsz (amíg meg nem unom)! Nem értelek. Mi már beszélgettünk, és nem adtam meg neked a kellő tiszteletet? Az igazság kimondása: tiszteletlenség? Azt hiszem, akkor én még sokat fogok itt rosszalkodni... Ha a fenti beszélgetés nem tűnt elég gyümölcsözőnek, a tartalma összefoglalóan az egyszerű keresztény tanítás: van megváltás (tűnjék bármennyire is szilárdnak a gonosz hatalma). Mindenki annyit lát meg, amennyit a szelleme befogadni képes... Egy lemma: Az ostobaság és a jólneveltség aránya fordított: ahogy nő az egyik, úgy csökken a másik. Egy posztulátum: A kockát ne akard gurítani. Menthetetlenül elakad. Nem kell ezt túlbonyolítani. Ez csak egy egyszerű lemma... Azt hiszem, az ostobaság legyőzése jólneveltséghez vezet, ezért én elsősorban ezzel próbálkoznék (próbálkozok)... A lemmám bizonyítását a kommentelőim szokták végezni, de mintha most ettől kissé vonakodnának, ezért a türelmedet kérem, talán máskor aktívabbak lesznek... Azt tapasztaltam, hogy minél kevesebb esze van valakinek, annál vulgárisabban fejezi ki magát. Ne kívánd, hogy ezt most neked én is bemutassam... A lemma érvényessége sziklaszilárd! Érdekes kép, de engem kissé untat. Ha tudnál mondani valami valóban mélyet, az jobban érdekelne... Ennek még értelme is lehet... Fejtsd ki bővebben! Ez tévedés! Éppen fordítva van: csak szavakkal juthatsz el a valósághoz (persze nem a hétköznap használtakkal). Nem az a valóság, amit látsz, az csak mulandó látszat, a "felszín". A "mélység" csak gondolatokkal ragadható meg. Az első gondolat a határozatlan, a kifejezhetetlen... Hagyd ezt, nem neked való... Rossz helyen keresgélsz, az igazi mélység az, amitől felsikítasz! A többi csak felszínes matatás... Mindaddig csak szubjektív véleményeid lehetnek, amíg nem sikerül valami olyasmit mondanod, ami "tudomány". Ez persze nem könnyű (erre leginkább a matematika tételei hasonlítanak, de persze ezek is csak előfeltevésekre alapozott kijelentések), de nem is lehetetlen! Ehhez egészen a gondolkozásodra (és semmi másra!) kell hagyatkoznod, mindenben ezt kell követned. Ezen az úton az első lépés az, amit fentebb említettem. Jobb lenne, ha keresgélnél! Abban több az élvezet... Ezt nem értem. Megmutatnád? Nem hiszem, hogy én valami különlegeset csinálnék. Csak azt teszem, amit mindenki más (pl. te is az előbb), igaznak hiszem azt, amit mondok. Vitázni csak azzal tudok, aki hajlandó megérteni azt, amit mondok. Aki ezt túlságosan fárasztónak tartja, és helyette csak a magáét mormolja (ahogy azt te is tetted az előbb), azzal mit is kezdhetnék? (Megírom neki ezt a kommentet...) Rendben, higgyen mindenki a saját igazában, viszlát! A trollkodásod kezd búskomorságba fordulni, ezért azt javaslom, tartsunk egy kis szünetet! Én nem ebben az értelemben használtam ezt a szót (azért is tettem idézőjelbe). Ez egy kocka nézőpontja, így kénytelen vagyok ismételten belátni a posztulátumom érvényességét... A meghatározást az első mondatom tartalmazta, és megegyezik a "klasszikus"-sal. Olyan tudás, amelyik nem függ mástól, nem feltételezett, nem "vélemény", hanem feltétlen, abszolút. Pl. Pitagorász tétele. Ennek érvényessége sem a használójának habitusától, sem a jövőbeli tapasztalataitól nem függ. A matematika az ész szabad alkotása, kizárólag az axiómáitól függ. Tényleg? Mutass egy számot! Ezt a "tudomány bebizonyítottá"-t most talán hagyjuk... A saját feladatodra koncentrálj! Vagy ez igaz, vagy te vagy nagyon sötét... Nem tudom, kitől tanultad a matematikát, de nem volt szerencsés választás. Az a baj, hogy sohasem azt csinálod, amire kérlek. Így nehezen fogunk 1-ről 2-re jutni... Sajnos (vagy hál' Istennek) nem vagyunk egyformák. Vannak, akik bizonyos dolgokhoz jobban értenek, mint mások. Ha felmerül annak a lehetősége, hogy nem értünk valamihez, nem az a helyes álláspont, hogy körömszakadtáig bizonygatjuk, hogy ez nem így van, hanem akkor járunk el a legjobban, ha útmutatásért fordulunk ahhoz, aki ehhez nálunk jobban ért. A matematika tudományához jobban ért nálad az, aki megalkotta. Ez ugyanis nem az égből szállt alá, nem is a földben bukkantak a nyomára, hanem egyetlen ember találmánya: Euklidészé. Hogy mi a "pont", azt nem neked kell kitalálnod, csak ahhoz (és kizárólag ahhoz) kell tartanod magad, amit erről Euklidész mondott: "Pont az, aminek nincs része." Ebből pedig látható, hogy ez nem az érzékelhető Világ része. A meghatározás olyasmire utal, ami csak az ő fejében, csak az ő számára létezik: gondolat. Vagyis számunkra (és a természettudomány számára): semmi. Mégis, ebből és a hozzá hasonló semmikből valami olyasmit hozott létre, ami a Világ átalakításában igencsak hatékonynak bizonyult.... A hosszú beszélgetéseknek egyetlen titkuk van, nem kell rögtön anyázni, ha olyasmit olvasol, amivel még nem találkoztál. Márpedig tőlem gyakran hallhattok ilyeneket. Ha az ember egy kicsit jobban beleássa magát a gondolkodása megismerésébe (ennek a fontossága sajnos nem közismert), sok olyan érdekes, megdöbbentő felfedezést tehet, ami korábbi világszemléletét alapjaiban fogja megváltoztatni. Márpedig tőlem gyakran hallhattok ilyeneket. Örülök, ha olyasmit tudtam mondani, amit hasznosnak találtatok, remélem, erre nem ez volt az utolsó alkalom! Köszönöm, hogy ijesztő képem ellenére is kitartottál! Ne törd a fejed olyasmin, ami felfoghatatlan számodra! Örülj, hogy legalább szép vagy! Ez lehetőség? Mire? A mókuskerékben való taposásra? A homeopátia hatástalanságának tudományos igazolása nem lehetséges, hiszen egyszerű tények mondanak ennek ellent. A homeopátia tagadásához tudományon kívüli eszközökhöz kell nyúlni. A homeopátia tagadása az ellenfél elemi tisztességének kétségbevonása (hülye, hazug, bűnöző stb.) A homeopátia tagadása erőszakos fellépés követelése velük szemben (ez nálunk a 60-as, 70-es évekig volt hatásos fegyver) A homeopátia tagadása: igazoló kísérlet kreálása (ez azoknak jelent valamit, akik még nem tudják, hogy "csak annak a tudományos kísérletnek hiszek, amit én magam hamisítok"). Elemi tsztesség kétésgbe vonása, erőszakos fellépés, hamisítás. Köszönöm a lelkes közreműködést, hogy a fentiekre élő példát mutattál! Melyik bejegyzésedre kéne válaszolnom? Nem találok egyet sem... Az első bejegyzésed provokáció (te magad is tudod a kérdésedre a választ), a második nem a témához kapcsolódik. Ezért ne csodálkozz azon, ha ilyenkor nem válaszolok. Ha érdemi kérdéseid is vannak, nyugodtan keress meg (akár privátban is), biztos lehetsz benne, hogy mindig megpróbálok a legjobb tudásom szerint válaszolni! Méltányolom az igyekezetedet, de az ilyen típusú példákból van már elég... A homeopátia egy terápiás módszer. Nem világos, hogy neked mi közöd van ehhez: orvos vagy aki alkalmazta, vagy beteg, akin alkalmazták? Ha orvos vagy, lehet, hogy nem tanultad meg eléggé, mikor kell a homeopátiát alkalmazni.... Ha beteg vagy, lehet, hogy rossz orvoshoz fordultál... Ha csak kibic vagy, a leghelyesebb, ha csöndben maradsz.... Aki nem ért hozzá, annak is lehet véleménye! De minek? Sem orvosként, sem betegként nem találkoztál a homeopátiával. Akkor miről is beszélsz? Még mindig nem értem, miért érzed magad ebben a kérdésben szakértőnek? Tudományos kutató vagy? Akkor tudhatnád, hogy a tudománynak itt nincs sok keresnivalója. Tudományos kutató vagy? Az ugyanis az általánossal foglalkozik. Az orvoslás meg az egyedivel. Sajnálom, én csak azzal tudok értelmesen beszélgetni, akinek saját nézetei vannak... Kizárólag a saját kárunkból tanulunk...de ez egy másik téma. Ami ide illik: ha a véleményedet vitára bocsátod, az azt jelenti, hogy a másik számára is érvényesnek gondolod. Ilyenkor meg azt hiszem, jogos elvárás, hogy értsél ahhoz, amiről beszélsz. Ha valamiről vitatkozni akarsz, akkor legyen saját, megalapozott meggyőződésed. Ne csak mások kijelentéseit szajkózd. Ha - mint ahogy most látom - a tudomány nevében akarsz fellépni, akkor ennek ne csak a nevét ismerd, hanem azt is tudd, hogyan tudsz "tudományos tények" birtokába jutni! Itt most abba kell hagynom, esetleg este a Kék Rózsában folytathatjuk... Végre valaki, aki otthonosan mozog a tudományelmélet kérdéseiben! Akinek nem kell az elméletek inkommenzurábilitásáról, a falszfikáció nehézségeiről órákig magyarázni, aki behatóan ismeri Carnap, Kuhn, Lakatos, Popper, Feyerabend, Hatter, Waits stb. idevonatkozó munkásságát, akinek kisujjában van "A logika tudománya"! Már csak azt nem értem, hogy ezek után hogyan okozhatott neked gondot az én egyszerű kis mondataim megértése. Igazán megható, hogy a lelki egészségemet ennyire a szíveteken viselitek...Nem segítenétek néhány életvezetési tanáccsal is? Én kb. 20 éve használok homeopátiás szereket (saját választásom szerint) a megfázásaimból való problémamentes kilábalásra, sikerrel. Egy jó orvos által javasolt szer az epém működési zavarát is megszüntette. Azt a "tudomány"-t, amelyik a homeopátia hatástalanságát "igazolta", nem tartom sokra. Az ateizmus tudatlanság. Aki tagadja a feltétlen, az abszolút (=Isten) létét, az nem ismeri önmagát. Semmit sem tud az önállóságról, a szabadságról. Ezért megérdemli, hogy mások használják, s ha elnyűtték, eldobják. (A nap ihletében.) Szívesen reagálnék a hozzászólásokra (hiszen éppen ezért írtam ezt a posztot, vagyis "provokálni" akartam), de ehhez az kéne, hogy úgy érezzem, megértettétek azt, amit írtam. Hogy mit értek (egy szöveg) megértésén? A hétköznapokban használt szavaink határozatlanok (általánosak), többféle jelentés számára nyitottak. Azt, hogy egy szó éppen mit jelent, az adott szöveg egésze (és csak az!) dönti el. Aki megértésre törekszik, egészen a szövegre kell hagyatkozzon: sem el nem vehet belőle, sem hozzá nem tehet semmit. Aki megértésre törekszik, őrizkednie kell a szerző szándékairól, jelleméről stb. való találgatásoktól is. Hogy én mit értek ateizmuson, azt a rákövetkező mondat magyarázza: a feltétlen, az abszolút (ez a két szó ugyanazt jelenti, az ismétlés csak a nyomatékosítást szolgálja, és itt - és csakis itt! - ez az "Isten" szó jelentése is) létének tagadását. Azt állítom, hogy aki ebben az értelemben ateista (tehát pl. aki szerint csak vélemények vannak, az (abszolút) igazság nem létezik), az nem ismeri önmagát. Ennek az állításnak a helyessége úgy dönthető el, hogy ha valaki érintettnek érzi magát, felteszi magának a kérdést: ki vagyok én? Ha valaki nem talál magában semmit, ami feltétlen, abszolút lenne, már meg is cáfolt: joggal nevezhet hazugnak. Persze kérdés, hogy ebben az esetben mit ért "önállóság" és "szabadság" alatt. Aki híjával van a valódi önállóságnak, vajon csodálkozhat-e azon, ha mások tárgynak tekintik és használják? Nincs bennem térítői buzgalom, sőt ellenkezőleg: számomra a vallás csak annyiban érték, amennyiben az ész előtt igazolja magát. Azt is vallom - az általános véleménnyel szemben - hogy az ész számára a hit nem idegen, megközelíthetetlen terület, hanem "hazai pálya": a vallásos elképzelésekben önmaga sejtésére ismerhet. A vallás megértését fontos feladatnak tartom, e nélkül pl. a művészet megértése is hiábavaló erőfeszítés. Szívesen lennék részese egy ezen túlmutató, valódi, közös megértésre törekvő beszélgetésnek! Mit tegyünk? Nem egy nyelvet beszélünk... Egyetértek! De hol itt az 50 éves tanár és a 10 éves diákok? Sajnos nem tudom mit jelent "non-sequitur". Kisegítenél? Mit jelent számodra az "én"? Ez önmagadra vonatkozás, tehát ellentétes mindazzal, amiben valami mással kerülsz kapcsolatba: a testeddel, az érzéseiddel, elképzeléseiddel, gondolataiddal stb. Vagyis mindazzal, ami konkrét, meghatározott (hiszen valami csak az által ilyen, hogy különbözik mástól). Te valójában valami egészen elvont, általános vagy (épp az ellentéte annak, mint amit a hétköznapokban gondolsz magadról). És kizárólag mint ilyen "nem függsz mástól". Erről bővebben (így talán érthetőbben) írtam a PhilosophIQa csoportba feltöltött írásomban. Azt hiszem, kezdetnek ez elég, ha közös hangot találunk, folytathatjuk! Elkeserít, hogy azt kell látnom, hiába a több évtizedes bölcsészkari sertepertélés, négy egyszerű mondatból álló szöveget még segítséggel sem vagy képes felfogni. Persze - emlékezve a régi időkre - megértem, hogy az "önállóság", "szabadság", "abszolútum" szavak számodra idegenül csengenek, ezért meghatározásukat tőlem várod. Abban reménykedek, a formállogikai stúdiumok nem homályosították el annyira a látásodat, hogy azt hidd, szavaim jelentésének sokszínűsége egyetlen definícióba gyömöszölhető. Vajon mi mindent hordhatsz össze szerencsétlen hallgatóidnak! Támogatom azt a törekvésedet, hogy nem akarod a patinás intézmény nagyhírű karának hitelességét tovább rombolni, nyugdíjba akarsz vonulni, hogy valóban kollégák lehessünk! A saját rémképeiddel, előítéleteiddel (modortalanságoddal) vitatkozol, nem velem. Mit tehetnék én ehhez hozzá? Ki mint veti ágyát... Sajnos a te esetedben is azt látom, hogy a szavaim elsüvítenek a füled mellett, ezért a további erőfeszítéseket értelmetlennek tartom... A gondolkodás megismerésére én 3 (észszerű) lehetőséget ismerek: 1. megfigyelés (természettudomány) 2. elméletalkotás (logika) 3. gondolkodás. Az elsőre a pszichológusok és az agykutatók vállalkoznak, a másodiknak a "racionális gondolkodás" előírásait köszönhetjük, én legszívesebben a harmadikkal próbálkozom. Ezen az úton a gondolkodás egy különleges formájához, a "szabad önteremtés"-hez jutunk. Ez nem csak a legszemélyesebb tulajdonunk, de egyúttal az egyetlen, ami közös mindannyiunkban. Ezért ezekre a gondolatokra egy félreérthetetlen kommunikáció és egy kétségmentes megismerés alapozható. Bátorkodom ellentmondani...Ha erről beszélgetni akarsz velem, ugyanazt tudom ajánlani, mint Tony Cubanitonak! Ez így igaz, de ebben az esetben a tett a beszéd (az írás). Az ostobaságtól való megszabadulás leghatékonyabb eszköze a gondolkodás. Érdemes lenne gondolkodási képességünket egy kicsit jobban szemügyre venni: hogyan hívható életre, milyen formái vannak, fejleszthető-e, s ha igen, hogyan, mire képes, mire nem stb. A következő kérdés tehát: Hogyan ismerhetjük meg a gondolkodásunkat? Ez sajnos csak beszéd a gondolkodásról, nem gondolkodás róla. Ha teszel valamit, azt önmagadért tedd. Vagy egyáltalán ne foglalkozz vele. A locsogás nem a férfiak dolga. Ok, belátom: ami nem megy, azt kár erőltetni... Az ostobaság mindannyiunk közös birtoka. Aki kivételnek hiszi magát, az a legostobább. Az egyetlen értelmes kérdés: Hogyan tudunk megszabadulni az ostobaságtól? Hogyan tudunk megszabadulni az ostobaságtól? Nem ezzel az okoskodással. Ha nem léphetünk ki a vízből az erről való ábrándozással, azért még kikerülhetünk a szárazra, nemde? Csak gyakorolni is kéne, nem csak beszélni róla! Ez már közel jár hozzá... Igazad van, bocs. (Úgy látszik, lassan kezd üldözési mániám lenni...) Az ostobasághoz minden embernek joga van, korra, nemre, vallásra való tekintet nélkül. Aki az ostobaság jogával élni kíván, azt ettől senki - sem ember, sem Isten - el nem tántoríthatja. (tanári tapasztalat) Bármennyire jól is esik a szeretetnek és a tiszteletnek eme érzelemdús megnyilatkozása, arra kérlek, próbálj meg inkább gondolkozni. Az ugyan strapásabb, de hasznosabb. A hangod hatalmas, de amikor vitára hívtalak, eloldalogtál. Mit vársz ezek után? Hej, de jó dolog ennyi okos Mber társaságát élvezni! Korábban, ha ilyet láttam, ezt gondoltam: "Na, a sok üresfejű léhűtő már megint mások pocskondiázásával tölti az idejét, ahelyett, hogy a saját dolga után nézne!" Most már tudom, hogy megfontolt szakember véleményét hallom, akiknek egy ország kormányzása, az oktatás, az egészségügy rendbetétele a kisujjában van. Nyilván, tudásodat meg is osztottad már az érintettekkel, türelmesen, részletesen elmagyarázva, mit hogyan kell tenniök. Az ostobák, azok meg csak mennek a saját fejük után! Nem csodálom, hogy ezek után kicsit felment benend a pumpa...És persze pártot sem zsigerből választottatok, ahogy azt a bunkó drukkerek teszik, hanem annak biztos tudatában, hogy hatalomra kerülésük esetén mindent a ti útmutatásotok szerint fognak intézni (titokban talán a személyes irányításra is felkértek már...). Egy dolog azonban nem fér a fejembe: hogy lehet az, hogy amikor a részletek felől tudakozódom, rögtön szótlanokká, elutasítókká váltok? Csak nem sajnáljátok tőlem ezt a nagyszerű tudást? Van még valami, ami foglalkoztat. Az eltűnt e-mailek ügye. Az történt, hogy néhány nekem címzett, egyszerű szavakat (igen, nem, köszönöm stb.) tartalmazó levél nem jutott el hozzám, egyszerűen köddé vált. Az természetesen kizárható, hogy a bájos hölgyek, akik ezeket írták, akkora parasztok lennének, hogy a kapcsolattartás elemi követelményeire is fittyet hánynak, ezért azok a levelek valójában meg sem születtek. Én valami rejtélyes sztrímbájtizére gyanakszom. Ezt fejtsétek meg infósok! Hölgyeim! Kétségtelen, a combok közül való kikandikálás is egy nézőpont. De higgyétek el, lehet a Világot más, kevésbé nyakatekert módon is szemlélni! Nézem ezt a nagy nekikeseredést, és nem értem: mitől ez a világvége hangulat? De tényleg olyan fontos ez? Ezután nem tudsz olyan jól tanulni, dolgozni, házaséletet élni, gyereket nevelni stb.? Nem inkább arra kéne fordítani az energiáidat, hogy ezeket (tanulni, dolgozni, házaséletet élni, gyereket nevelni) jobban csináld? Ha ez egy kicsit jobban menne, az a környezetedben élők dolgát is megkönnyítené, sőt talán még a hazánk is szerethetőbbé válna... Keresem azokat a vállalkozó szellemű Mbereket, akik a tudomány és/vagy a művészet és/vagy a vallás bonyolultabb, csak fáradságos munkával megragadható tartalmairól is hajlandók kölcsönös előnyökkel kecsegtető eszmecserét folytatni. Fátylat rá... Jobban jársz, ha a mondanivalóval foglalkozol, nem a hozzá való viszonyommal. Nem hiszem, hogy apádra hasonlítok. Habár, ki tudja...Anyukádat kérdezd! A kezed és a lábad is csak a tested részeiként létezhetnek, mégis, egymástól függetlenül is használhatod őket. A tested azt mondja, menj el ezzel a fiúval, a lelked azt, hogy maradj hűséges. Mit teszel? Persze ezek nem könnyen megválaszolható kérdések. De az életed minősége éppen az ilyen kérdésekre adandó helyes válaszok megtalálásán múlik...(és erre nem a csetelés a megfelelő forma...) Úgy látom, gyakran zavar bejegyzéseim tartalma és/vagy formája (sőt, néha mintha a megértésük is gondot okozna...). Próbáld meg figyelmesebben újraolvasni, hátha mégsem annyira értelmetlen, mint amennyire első pillanatban tűnt... Felejtsd el, keress más, szórakoztatóbb elfoglaltságot magadnak! Ha felháborít, hogy ilyen írások egyáltalán létezhetnek, ne habozz láthatatlanná tenni őket a magad számára (tudomásom szerint ennek nincs technikai akadálya)! Remélem, segíthettem! Engem nem zavar. Ha ez benneteket szórakoztat...Hajrá! Azt, hogy 66 évesen ide kerülhettem, az intelligenciámnak köszönhetem. Én mégis büszkébb vagyok arra, hogy (időnként) gondolkodom. Azt feltételeztem, hogy az intelligens embereknek eszük is van. Köszönöm, hogy rávilágítottál: vannak kivételek. Kiálltatok a nyílt porondra, hogy közönség előtt vitézkedjetek. Miért? Miért nem becsülitek többre magatokat, ahelyett, hogy épségetek kockáztatnátok (a nagy vagdalkozás közben nagy, védtelen felületeket hagytok, amelyeken könnyű mély, nehezen gyógyuló sebeket ejteni...) Miért nem inkább magatok, szabad szellemetek gondozásával, növekedésének elősegítésével foglalkoztok? Hiszen ezzel - tűnjék bármennyire is hihetetlennek - valamennyien rendelkeztek. Szabad szellemetek csak a magány csendjében kelthetitek életre, csak itt indulhat fejlődésnek. Én az első kihívásra még reflexből válaszoltam (bocs, de ha kardot rántasz, ne csodálkozz azon, hogy megszúrnak...) Rájöttem, nem azért vagyok itt, hogy párbajokban villogjak. Ha megvalósíthatom célomat, és valódi szellemi termékeket előállító műhelyek létrejöttét segíthetem, bízom benne, lesz majd köztük olyan is, amit ti is élvezettel fogtok fogyasztani... Látom, rosszul aludtál az éjjel, nem volt kéznél sem a kutyád, amibe belerúghattál, sem a gyereked, akit pofon csaphattál volna. Jól látod, tökéletes vagyok. Mindenben. Az a fura ötletem támadt, talán még ennél is többre vihetném, ha nyílt, egyenrangú beszélgetéseket folytathatnék okos (vagy kevésbé okos) emberekkel. Nyílt, egyenrangú beszélgetéseket folytathatnék okos (vagy kevésbé okos) emberekkel. Azokhoz, akik erre nem hajlandók (vagy képtelenek rá), nincs közöm. Én nem magánbeszélgetésre, hanem azonos érdeklődésű csoportok kialakítására gondoltam. A konkrét témáról a csoport közösen határoz. Cél a szellemi fejlődés kölcsönös elősegítése. Így már nem vonz a dolog? Az adott témáról nem pusztán fecsegő (csetelő), de elmélyülten gondolkodni is hajlandó Mbereket várok. Fontos információnak tartom, hogy az illető az adott témában profi (kutató és/vagy oktató korlátlan időkerettel) vagy érdeklődő (korlátozott ismeretek és időkeret). Egy embert több téma is érdekelhet, kérem valamennyi felsorolását! Én senkitől sem várom el azt, hogy filozófus legyen. Ez a szellem hosszúkatinkáinak való feladat. Pusztán azt szeretném, hogy ne képzeld azt, hogy az olimpiai döntőben úszol, amikor a kádban kevergeted a vizet magad körül. Engem a Mensába a beszélgetések lehetősége (ide pedig a filozófiáról szóló beszélgetések lehetősége) vonzott. Én beszélgetésen nem beszédek egymásutánját értem, hanem valami olyasmit, ami a gyerekcsinálásra hasonlít. Ez is két ember intim kapcsolata, mert nem tarthatják magukon a védő, eltakaró ruháikat, le kell vessék a push up-okat, a válltöméseket, és így teljesen meztelenül, kiszolgáltatottan kell egymás elé álljanak. Keményen birkózniuk kell, aminek eredményeképpen lesz aki felülre kerül, és lesz, aki alul marad. De ha a felek elég ügyesek és gyakorlottak, akkor ez nem okoz problémát, mindketten élvezni fogják a gyönyört. A szellemi szeretkezés sajátossága, hogy jól végzett munka esetén mindketten teherbe esnek, és szép, életerős, nagyra növő gyerekeknek adnak életet. Én szexmániás vagyok, a közönség előtt való illegetés-billegetés, a nagyhangú beszólások nem érdekelnek. Tisztában vagyok azzal, hogy nem tetszhetek mindenkinek, a visszautasításokat is elviselem. De azt senki ne várja tőlem, hogy házastársamnak tekintsem azt, aki nem hajlandó velem nemi életet élni. Nem lenne célszerűbb "megérteni" Platónt, nem csak "interpretálni"? Ez persze munkásabb dolog... 2x2 elég határozottan 4, vagy te másképp gondolod? Honnan tudod, hogy nem értettem meg platónt? A "megértés"-ben nincs szubjektivitás, az "objektív tudás", más szóval: "tudomány". A fő kérdés valóban az, hogyan döntheted el, megértettél-e valakit, vagy sem? Egyáltalán, eldöntheted-e, lehet-e "tudományod" erről a kérdésről, vagy csak szubjektív véleményre: "értelmezés"-re van lehetőséged. Az egyik értelmezés ugyanannyit ér, mint a másik, értelmetlen erőlködés egyik értelmezést egy másikra cserélni. Itt bizony nagy hasraesések jöhetnek: könnyen kiderülhet, hogy amit mi igazságnak gondoltunk, az pusztán az álmodozásunk volt róla. A jelenleg elismert tudományok egyike sem képes önmaga biztos alapjait felmutatni. Platón megértése azért lehet fontos számunkra, mert egyike volt azoknak, akik azzal a hihetetlen, elképesztő (sőt: megbotránkoztató) kijelentéssel álltak az emberek elé: ők - a gondolkodásuk segítségével - képesek a "tudomány" birtokába jutni (korábban erre csak az Isteneket tartották képesnek). Platón megértése azért nehéz, mert ehhez nekünk is a gondolkodás képességének birtokosaivá kell válnunk. Platón művészien írt, így könnyen azt hihetjük, szépirodalmat olvasunk. Erre csak az a - tudom, nem túl népszerű - válaszom van: gondolkozz el a gondolkodásodról! Nincs szükségem tanítványra. Volt belőle elég. Kérdeztél, válaszoltam. Ok, itt a vége. Ha az ember nem merészkedik a vízbe, ne álmodozzon arról, hogy úszni fog! Akkor élek a lehetőséggel, kijavítalak: az ember nem csak egyfélét csinál: néha beszélget, máskor meg csoportot szervez... Hérakleitosz lemondott a királyságról...büszkébb volt, mint bárki... Hérakleitosz az athéniakról is lekicsinylően nyilatkozott, akiknél pedig a legnagyobb becsben állt, és noha az efezusiak megvetették, hazáját részesítette előnyben... Hérakleitosz azt mondta, hogy mindent önmaga és önmagától tanult...midőn megkérdezték, miért hallgat, azt válaszolta: "Azért, hogy ti fecseghessetek!"... "oktalanok: miért rángattok föl s alá? Nem miattatok fáradoztam, hanem azok miatt, akik megértenek"... "Ne lapozd gyorsan Hérakleitosz könyveinek lapjait, hogy végére érj, meredek és feszes út, amelyen föl kell kapaszkodni homály és sötétség uralkodik; ám ha beavatott vezet, úgy az út napnál világosabb." Zénon leharapta nyelvét és a tyrannosz arcába köpte... Szókratészt gyakran bántalmazták ökölbe szorított kézzel, mert kíméletlen volt a kérdezgetésben, vagy a haját tépték, de leginkább kinevették és lenézték. Mindezt zokszó nélkül tűrte.... Szókratész a déloszi csatában...amikor az athéniek mindnyájan hanyatt-homlok menekültek, egyedül ő maradt vissza, körültekintve, nyugodtan figyelve, védekezésre készen, ha netalán valaki közelítene... Szókratész magabiztos és méltóságteljes volt... Szókratész gyakran mondta magában, amikor látta a piaci árukészlet bőségét: "Mennyi minden van, amire nincs szükségem!" Szókratész életmódja nagyon rendezett volt...egyedül ő nem betegedett meg Athénban pestis idején... Szókratész büszke volt egyszerű életére, és senkitől sem fogadott el pénzt... Szókratész azt is mondta, hogy az egyetlen jó dolog a tudás, és az egyetlen rossz a tudatlanság. A gazdagság és az előkelő származás nem jelent semmi jót, hanem ellenkezőleg, rosszat jelent... Semmit sem szégyen megtanulni, amit az ember nem tud... Szókratészt megvádolták: bűnös, mert nem ismeri el a polisz isteneit...és megrontja az ifjúságot...halálra ítélték...de megbánták...a vádlókat száműzték... Szókratésznak bronzszobrot állítottak. Platón: Ariszton <az apja> meg akarta erőszakolni Periktionét <az anyját>, aki fiatalsága virágában volt, ám nem sikerült neki. Ekkor álmában látta Apollónt; ettől kezdve tisztán hagyta a házasélettől, amíg el nem jött születésének ideje... Platónt soha nem látták szertelenül nevetni... Platón gyakran visszavonult a magányba. Diogenész, amikor a Kraneionban napozott, odalépett hozzá Alexandrosz és azt mondta neki: "Kérj tőlem, amit akarsz!" Diogenész azt mondta: "Beárnyékolsz!"... Alexandrosz kijelentette, ha nem született volna Alexandrosznak, Diogenész kívánna lenni. Azt szeretném, ha észrevennétek a filozófia és a "bölcsesség szeretete" közötti különbséget. És arra szeretnélek rávenni benneteket, hogy áldozzatok némi energiát az előbbi megismerésére is. Talán akadnak olyanok, akik már olvasták az írásomat, de bizonytalanok, vajon helyesen értelmezték-e. A gondolkodásomról való gondolkodás legfontosabb felismerése az volt, hogy létezik a gondolkodásnak egy sajátos formája, a "szabad gondolkodás". Diskurálunk? Te visszautasítottad, hogy beszélgess velem. Mi közünk hát egymáshoz? Ha senki sem hallgat rám, majd hallgatok én magam! Elgondolkodtam a gondolkodásomról. Belekerült néhány átvirrasztott éjszakámba, mire célhoz értem, de megérte: amit találtam, minden várakozásomat felülmúlta! A jótanács, hogy legyek szerényebb, sajnos elkésett. Nem ismerek most már senkit és semmit, sem égen, sem földön, akit magamnál többre tarthatnék! Különösen az izélgetéshez fűzök messzemenő reményeket. Ez ugyanis - ha az ember kellő odaadással csinálja - egy új, egy jobb születéséhez vezet! Egy kérdés: miért baj az, ha valaki mást gondol, mást akar, mint amihez eddig hozzászoktál? Olyan nagy baj, hogy férfiak is vannak a világon? Néha akkor is fontos felismerésekre juthatunk, ha értelmetlen dolgot csinálunk. Ítélkeztem, kinyilatkoztattam volna? Nem állt szándékomban. Azt javasoltam, próbálj meg gondolkodni? Azt gondoltam, egyedül én gondolkodom? Ezeket miből gondolod? (Az első nem is rossz ötlet!) Nem lehet, hogy egy kicsit túlérzékeny vagy? Mintha keresnéd, mitől sértődhetsz meg, hogy ne kelljen azzal foglalkoznod, amit tényleg leírtam. Miért sértő az, ha valaki azt kéri tőled, hogy gondolkozz egy kicsit? Ezen a téren annyira tökéletes vagy, hogy ennél többet követelni: szemtelenség? Nem kérhetnék egy kicsivel több figyelmet, megértést, türelmet? Azt gondolod, fölösleges fárasztanod magad, hiszen tőlem úgysem várhatsz semmi értelmeset? A filozófusok sokat gondolkodtak és keveset beszéltek, nem pedig fordítva! (Ezért hívják őket gondolkodóknak, nem pedig csetelőknek.) Nem kéne inkább azon törni a fejünket, hogy vajon mi a fenén gondolkodtak a filozófusok olyan sokat? "Maga-magát gondolja az ész, mikor megragadja a gondolat tárgyát, mert ő maga lesz a gondolat tárgya abban, ahogyan megragadja és elgondolja a tárgyat, s így azonos lesz az ész és a gondolatban megragadott tárgy." Arisztotelész: Metafizika A gondolkodása mindenkinek kéznél van! Nem lenne kedvetek kipróbálni? Jujujj! Kislány vigyázz, az ablakon nem szabad kiugrani! Az eleje ugyan nagyon kellemes, no de a vége... Hogy megvalósítsd mindazt, ami benned rejlik. Ehhez az kell, hogy megtudd, ki is vagy valójában (nem anyukád vagy a szomszéd szemében, nem a képben, amit a tükröd mutat, hanem csendes magányodban: önmagadban). Ez nem könnyű feladat, de némi gondolkodás árán célhoz lehet érni. Magadról való tudásodat mással való összehasonlításból szerezted. Ennek értéke azonban erősen kérdéses. Azért, mert szebb vagy a nagyapádnál, még nem biztos, hogy érdemes modellkedéssel próbálkoznod... Biztosat csak akkor fogsz tudni, ha szabaddá teszed magad. Csak a szabadságban mutatkozik meg tiszta, torzítatlan mivoltod. A valódi szabadság több annál, mint amivel most rendelkezel. Minden az elképzeléseden múlik. Ha az jó, tökéletes életet fogsz élni, ha nem, akkor gáz van... Tudtad (mert megmondták, és te elhitted), hogyan élj házaséletet, nevelj gyereket, dolgozz stb. Sokféle alternatíva áll előtted, ráadásul igen nagy késztetést érezhetsz arra, hogy ne másokra hallgass, hanem egyedül, önállóan dönts. Ezzel viszont megnő a tévedés lehetősége. Ha mindig a pillanatnyi megérzésedre hallgatsz, nagy bajba kerülhetsz. Annak a tudásnak a megszerzése, hogy pontosan mit is kéne tenned, nem egyszerű. Erre a beszélgetéseket javaslom... Látom, te is csak adni szereted a pofonokat. Ha kapsz egy taslit, máris elkezdesz pityeregni. Pedig azt csak nosztalgiából kaptad. A régi szép kamaszéveket juttattad eszembe... Természetesen azt írsz, amit csak akarsz. De hozzám csak akkor szólsz, ha 1. megértetted, amit írtam, és 2. kritikád tárgyszerű és észszerű. Ha már a nagyra becsült filozófus, Arisztotelész is ezt tette, nekem sem szabad húzódoznom tőle. Eddigcsak akkor kezdtem el a fejemet törni, ha valami elállta az utam, ha akadályba ütköztem. Belemerülve az akadály természetébe, számba véve másokhoz fűződő kapcsolatait, többnyire – némi szerencsével – sikerült megtalálnom azt a keskeny ösvényt, amelyen haladva az akadály kikerülhetővé, a feladat megoldhatóvá vált. Minél rejtettebb, hozzáférhetetlenebb volt ez az út, annál inkább büszkélkedhettem leleményességemmel. Hogyan mondhatnék valami okosat az okosságomról, ha hiányzik az, ami életre kelti? Simogathatom mások fejét, sőt a sajátomat is, de hogyan simogassam a simogatásomat? Nem kell újra feltalálni a kereket, az okos ember nem erőlködik fölöslegesen, gondolkodás nélkül hasznosítja mások gondolatait. Korunk tudósai szívesebben nézegetik vagy szorítják szabályok közé gondolkodásukat, mintsem gondolkodnának róla. Így nem csoda, hogy kevés az ész abban, amit mondanak róla. Akkor értem meg, „sajátítom el” egy idegen gondolatát, ha úgy tekinthetek rá, mintha én magam hoztam volna létre. Ha erre az erőfeszítésre nem vagyok hajlandó (esetleg a képességnek is híjával vagyok), akkor persze hiába meresztgetem a szemem… Nincs tehát mentségem, kénytelen vagyok egyedül munkához látni. Az önmagáról gondolkodó gondolkodás alapvető meggyőződéseimnek mond ellent, márpedig éppen ezek által vagyok az, ami. Úgy tűnik, nincs más választásom, el kell pusztítanom magam. Vigyáznom kell, hogy életben maradjak, nehogy lemaradjak a megoldás dicsőségének élvezetéről. Ebben a figyelemreméltó mutatványban az van segítségemre, ami gondolkodásomban is alapvető szerepet játszik: az elvonatkoztatás. Elég, ha csak azt veszem tekintetbe, hogy ilyenkor egy egyszerű szembeállítás, egy tagadás történik (az elvontat szembeállítom azzal, amitől elvonatkoztattam). A közös tulajdonságok kiemelésével nem kell bíbelődnöm. Ha nem tetszik a természetadta külsőm, megtehetem, hogy megtagadom a vele való azonosságot, és az ezzel szembeálló „bensőm” szépségével dicsekszem. Ha ösztönös viselkedésemmel vagyok elégedetlen, egy elvont „norma”, egy „törvény” előírásaival azonosulhatok. Lehetőségem van arra is, hogy egészen elvontként, minden érzésemmel, tapasztalásommal, gondolatommal stb., egész létezésemmel szembeállóként is meghatározzam magam. Elvont énem számára gondolkodásom már nem pusztán a lehetséges tevékenységek egyike, hanem az egyetlen, a kizárólagos. Csak akkor és csak addig vagyok, amikor és ameddig gondolkodom. Ezért most az „én”, a magamra vonatkozás, nem más, mint gondolkodásom magára vonatkozása, az önmagát gondoló gondolkodás (elvonatkoztatás az elvonatkoztatástól, elhatárolódás az elhatárolódástól). A gondolkodásomról való gondolkodás elvont, mindennel szembenálló énem megismerését jelenti. Elértem azt, amire a kölcsönös függőségek világában hiába áhítoztam, teljesen szabad, független lettem. Nem csak születésem, de létezésem sajátos módjának meghatározása is a kezemben van. A mindennapi használatban nem szoktunk ilyen messzire menni. Szabadságon – s erre nekünk, magyaroknak igen erős hajlamunk van – csak a mások hatalmától, a nekik tartozó kötelességeinktől való megszabadulást értjük. Saját kényelmességünk, ostobaságunk, kicsinyességünk stb. béklyóiból való kiszabadulás az igazán emberpróbáló feladat.) A sokféleképpen meghatározott dolgok tarka világával szemben a – talán kissé unalmas – határozatlanság, általánosság jellemez. A tökéletes nyugalmat, a megrendíthetetlen közönyt élvezhetem. Dicsekedhetek az „öröklét”-tel, a „végtelenség”-gel is. Ha alaposabban szemügyre veszem ezeket a szavakat, kiderül, hogy amennyire megvilágítják, éppannyira el is takarják valódi mivoltomat. E szavak értelmüket az ellentétükre való vonatkozásukban kapják, ezért az a hamis látszatuk, hogy még mindig a függőségek világához tartozom. Talán nem is kéne szavakkal próbálkoznom, hiszen önmagában egyiknek sincs jelentése, ezért a csend illik leginkább hozzám. Van szavunk a vonatkozások (vagyis a más általi közvetítések) teljes hiányára is: a „van”, a „közvet(ített)lenség” kifejezője. Ebben a határozatlanságban (anélkül, hogy megmondanánk, mi van, hol van stb.) találó magába mélyedő gondolkodásomra. A nyelv elvontsága, ami a köznapi használatban hátrány, most előnnyé lesz: a szó nem külső, esetleges jele, hanem kifejezője a szabad gondolatnak. Megvan tehát az alak, amelyben korlátlan szabadságomat ünnepelhetem, örömöm azonban csak pillanatnyi lehet. Mindentől független, tiszta valóm – éppen azért, mert ilyen – valójában önmaga ellentéte: ha minden vonatkozást kizár, akkor vonatkozik rájuk, tehát mindenoldalú függőség. Erre a minden közvetlenségtől mentes, tiszta közvetítettségre a megfelelő szó a „nincs”. Így őrzöm függetlenségemet, a tiszta közvetlenséget. Ez a közvetlenség csak a megelőző gondolatok megszűnésének közvetítésével létezik, tehát határozott határozatlanság: „lett”. Elégedetten dőlhetek hátra, hiszen megszabadultam az egyoldalú szélsőségektől. Amennyire szabad, független, éppannyira határozott, vonatkozó is vagyok. Mindezt nem mással, egy idegennel szemben vagy ennek hatására, hanem önmagamban értem el: „önmeghatározó”-vá, önmagam teremtőjévé lettem! Ezzel joggal büszkélkedhetek: ilyet, nézzek bármerre is a Világban, sehol sem találok. A „lett” csalóka is: mivel mindenekelőtt önálló, „van”, eltakarja közvetítését, meghatározását. Saját tagadása éppoly fontos számára, mint ő maga! Ez az „önellentmondás” elűzi a gondtalan semmittevésről szőtt ábrándjaimat. Tökéletes szabadságom csak annyiban egy boldog, nyugalmas állapot, amennyiben belemegyek az ellentmondás feloldásának (és ezzel egyre újabb és újabb meghatározásokba való átmenetnek) a kínnal, verejtékkel teli folyamatába, egy sajátos „belső Világ”-gá való kibontakozásba. Ez a folyamat szabad (vagy tiszta) gondolkodásnak nevezhető, szembeállítva a megszokott, idegen tárgyra vonatkozó, attól függő hétköznapi gondolkodással. Az előbbi önteremtés, „kreáció”, az utóbbi „reflexió”. A szabad kreáció éppen ellentéte annak, amit a reflexió szabadságának szoktunk nevezni. Itt a gondolkodást maga a gondolat természete, sajátos meghatározottsága mozgatja, így a tetszés, az önkényesség nem juthat szóhoz. Szabad gondolataim – akárcsak a „dolgok” az érzékelt Világban – nem csak sajátosan meghatározottak, de önállóak is egyben. Szabad gondolataim nem esnek szét egy „tér”-ben: kizárólag számomra és általam léteznek. Egy gondolat nem csak a hozzá vezető gondolat-sor, de a további, rá épülő gondolatok által is meghatározott, így szabad önmegvalósulásom „rendszer”. Szabadságom bonyolult belső viszonyainak kifejezése érzékeny, sokféle módosulásra képes eszközt kíván. Erre megszokott nyelvünk is alkalmas, ráadásul (figyelemre méltó vonás!), szabad kreativitásom nyomaira is rábukkanhatok benne. Ezek csak halvány nyomok, a pontos jelentések meghatározása, a „szabadság nyelvé”-nek kialakítása az én feladatom. Ezt a nyelvet így persze csak én értem, mások számára ez érthetetlen, sőt elkerülhetetlenül félreértett. A szabad kibontakozás ugyan mindenkinek a legszemélyesebb, mások elől elrejtett ügye, de mivel minden különös befolyástól való megszabadulás, azért valamennyi szabadon gondolkodó számára ugyanaz. Már csak a nyelvi kifejezések alakjában kell megegyezni, és máris önmagunkat hallgathatjuk a másik beszédében! A szétválasztó gondolkodás így lesz a legszilárdabb (mert az egyének szabadságára épülő) közösség megalapozója. A tiszta gondolkodással nem csak a más gondolkodóktól elválasztó korláton tudok áttörni. Ezzel eljutok a csúcsra: szabadságomat nem az idegentől elkülönülve, hanem éppen általa élvezem. Beteljesítem azt, amit „megértés”-nek nevezünk. Ha a mindennapjainkban meg akarunk érteni valamit, többféle módon szoktunk próbálkozni: elképzeljük kialakulásának történetét; létrehozó „ok”-ként gondoljuk el egy másik dologhoz fűződő kapcsolatát; szétszedjük, hogy utána összerakhassuk; választ provokálunk a „miért” kérdésünkkel stb. Az a törekvés hajt bennünket, hogy az idegent ne hagyjuk meg puszta adottságnak, ténynek, hanem egyúttal, mint általunk létrehozottat is szemlélhessük. Amíg tevékenységünk nem teljesen a sajátunk, mert idegen erők befolyása alatt állunk, a siker csak viszonylagos lehet. Kizárólag szabad önteremtésünk révén érhetjük el, hogy az ismeretlen dolog egészen tisztán, világosan álljon előttünk. Ez a tudás ugyan önmagáért van, ezért nem pótolhatja azt a leleményességet, amely a dolgok felhasználását, az élet kényelmesebbé tételét tűzi ki célul, de feltehetően megkönnyíti, célszerű irányba tereli ezeket a törekvéseket is. Nem tartóztatlak tovább, indulj utadra! Egészen egyedül kell járnod ezen az akadályokkal, buktatókkal teli meredeken, de nem magányosan! Minél messzebb jutsz, annál könnyebben veszed majd észre, hogy ez az út sem teljesen járatlan, előtted már többen is – öntudatlanul, vagy több-kevesebb tudatossággal – választották ezt az irányt. Rám (meg a Török Szultánra) is számíthatsz... A birkák, ha gyengének, elnyomottnak érzik magukat, összegyülekeznek, és együtt bégetnek. Azt hiszik, a sok bégetés együtt oroszlánüvöltésként hat. Ezért (is) hívjuk őket birkáknak. (Ezopusz nyomán) Valami önállóra, egyénire nem futja? Ebben már szellem is van, gratulálok! A szellemesség kacér, szívtelen teremtés: azokat kerüli, akik leginkább törik magukat érte. A szellemesség a szabadság illata. A szabadság a gondolkodó ember birodalma, a madár csak bérlő. Gondolkodtál-e már a gondolkodáson? Vagy csak beszélni szeretsz róla? A madár (általánosabban az állat) is szabad, de ez csak relatív, feltételektől függő szabadság: a légkör, a jóllakottság, a tollazat stb. befolyásolja (a szellemesség is ilyen, ezért csak "illata" a szabadságnak). A feltétlen, abszolút szabadság kizárólag a gondolkodás sajátja (ez is csak akkor, ha "tudomány"-nyá lesz). A mondat ezt a különbséget hangsúlyozza. A számok,ezek az öntelt, közönyös szolgák nem itt játszanak. A fákat a vaddisznó is látja, az erdőt csak az erdész(-ész). Az erdészet mesterség, amit tanulni kell. Tanulni csak egész lélekkel lehet, a magolás az, ami megy e nélkül is. A tanmese nem szórakoztat, hanem tanít, nevel. A rövid is jó, ha tanulságos. Ez (is) fölösleges időpocsékolás! Nem lesz tőle jobb a bor! Ok, egyelőre maradjunk a te gondolatodnál. Ha szerinted a gondolkodásod (az agyadban lejátszódó) fizikai (biokémiai) folyamat, akkor hogyan tudhatok én róla? Hogyan jelenhetne meg abban a szövegben, amit nekem írtál? A szövegedben nincs biokémiai folyamat! Tehát szerinted gondolat sem! Nem azt kérdeztem, hogy én mit gondolok, hanem azt, hogy te mit gondolsz. Ha jól értem, azt gondolod, hogy a gondolkodás egy vizsgálhatatlan fizikai folyamat. Akkor nyilván a tiéd is az. De akkor én mit kezdjek vele? És hogyan működik? (No meg: pontosan mi is?) A tulajdonos önállóan birtokol, a bérlő tulajdonlása a tulajdonostól függ. Ezek után nem csodálom, hogy itt sokan úgy gondolják, a gépek eszesebbek náluk. Miért hibás ez a megoldás? Mi a helyes eredmény? Vajon érted is a matekot, vagy csak csinálod, mint a gép? A matematika szabad tudomány, a (meghatározott szabályokat követő) gondolkodás alkotása, ezért itt csak az létezik, ami gondolható. Az elemi geometriában a létezők körét a szerkeszthetőség (euklidészi értelemben) szabja meg. Márpedig csak olyan egész fokszámú szögek szerkeszthetők, amelyek oszthatók 3-mal. Jól értem? Te egy "rendes" matematikus vagy? Akkor nyilván jól ismered a síkgeometria euklidészi felépítését (az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél). Gondolom, nem okozhat gondot az ottani definíciók, posztulátumok, axiómák alapján a szabályos hétszög levezetése. Megtennéd? (A rövidség kedvéért valamelyik tételből is kiindulhatsz.) Akkor te most értesz a matematikához, vagy csak a középiskolából dereng valami? Kívánom, hogy találj magadnak olyan férjet, aki nagyon szereti az itt mutatott tulajdonságodat (méltó rá)! Nyugodtan veheted dicséretnek (annak szántam), de nem a matektudásodat dicsértem. A matekórákat (és a matematikus férjjelölteket) felejtsd el, rád érdekesebb, fontosabb feladatok várnak. A tudomány és a mindennapi élet két külön világ, nem kell (és nem is ajánlott) összekeverni őket. Akkor járunk a legjobban, ha mindkettőt hagyjuk - a maga területén - szabadon érvényesülni. Így van. Mi a zavaros? Kicsit konkrétabban...Melyik? Maradjunk a síkgeometriánál. Mennyire vagy tájékozott a témában? Pl. az Elemeket ismered? Nem értem, de természetesen nem kötelező velem vitatkozni. Lehet csak egyszerűen szidni is. Ez egyszerűbb, és - mint látható - lehet csapatban is csinálni. Kicsit összekuszálódtak benned az emlékek...meleg van... Az, hogy leélted gyakorlatilag a teljes életed anélkül, hogy megismerted volna a tudomány természetét, nem túl szívderítő. A változtatás a te korodban már több kockázattal járna, mint amennyi előnnyel kecsegtet. De ettől még nem kell depresszióba esned. Élvezd azokat a dolgokat, amiket még (egyelőre) átlátsz! A szomorúságodra hogyan kéne reagáljak? A szülési fájdalom puszta fakszni. A nők azért találták ki, revolverezhessék vele a férfiakat. A számítógép is gép, akárcsak a bicikli. Ha valaki a saját eszét a számítógépéhez hasonlítja, az éppannyira okos, mint a biciklije. Ha a fejed vörösödését tapasztalod, emlékezz, van (legalább) három lehetőséged: 1. újraolvasás, 2. elfelejtés, 3. letiltás. Fő az egészség! Több megértést kérek! Én csak azt csináltam, amire olyan gyakran kértek: megpróbáltam alkalmazkodni. Magabiztos véleményt fogalmaztam meg arról, amihez egészen biztosan nem értek. Itt ez a szokás, nemde? 😜 Szövegértésben továbbra sem tudok segíteni... A gépet külső erő rakja össze, hozza működésbe, egy idegen cél érdekében. Az eszesség ennek épp az ellentéte, az önállóság bizonyítéka: aki okos, az új, váratlan helyzetekben is képes a saját céljait érvényre juttatni, egy ismeretlen szöveget megérteni (vagyis a sajátjaként újraalkotni), sőt (a tudományban) önmagában, az önmaga által létrehozott közegben egy teljes világot teremteni. Egy gép legfeljebb utánozhatja az okosságot (ha alkotójának éppen ez volt a szándéka), de ő maga sohasem lehet okos, hiszen gép. A számítógép csak annyira tud sakkozni, amennyire a programozója tud. Nem zavarna, ha úgy bánnának veled, mint egy géppel? Sőt, büszke lennél rá? Bekapcsollak, ha kellesz, kikapcsollak, ha nem. Kidoblak, ha már nem menő a dizájnod... A különbség lényege ilyen egyszerű. Vajon miért ez a nagy buzgalom, hogy a gépekből embert faragjanak? Az embercsinálásra miért nem jó a hagyományos mód? Ehhez előbb a problémamegoldás természetén kéne egy kicsit mélyebben elgondolkozni. De úgy tűnik, mintha erre senki sem lenne hajlandó...Ezért aztán egyre rafináltabb festési technikákat dolgoznak ki, hogy elhitessék, a fakarika vasból van. Angolból nem vagyok penge (erre a tanúm is jelen van), de úgy tűnik, nem kell véleményt változtatnom... A visszafordíthatatlan utáni pont (talán). Igen,van abban valami, amit mondasz. Mi nem változtathatunk, legfeljebb megérthetjük a változást. De ha ezt megtesszük, mindent megtettünk, amit megtehettünk. Így a saját pusztulásunk sem olyan rémisztő... Ez csak egy gyermeteg játék. Hol van még ettől a valódi bölcsesség! (A társadalom célja egy win-win állapot lenne? A jó és a gonosz egyenrangú? Halovány ötlet...) Minden a "bölcsesség" értelmén múlik. A fenti is egy bölcsesség, de a tied. Ha megmondanád, hogyan lehetne az enyém is, talán közelebb jutnánk ahhoz, hogy egy közös értékünk, "tudományunk" legyen. Én azt gondolom, csak az érdemli meg a bölcsesség nevet, ami lehetne ilyen közös érték, mert nem pusztán vélemény, hanem mindig és mindenhol érvényes "igazság". Ennek megtalálásához nem kell bejárni országot-világot, elég, ha az ember elég alaposan néz önmagába. De ez egyrészt hihetetlen, másrészt túlságosan fárasztó ahhoz, hogy általánosan elfogadott legyen. Ez csak az én véleményem. És arra jó, hogy bosszantsalak vele benneteket... Én egyszer már részletesen leírtam, szerintem hogyan érdemes a gondolkodásról gondolkodni. Megmondaná már egyszer végre valaki, miért annyira érthetetlen, felfoghatatlan az a szöveg? Az AI egy konkrét feladat elvégzésére létrehozott ügyes szerkezet. Ilyen feladatokat az ember is elvégez időnként (ha muszáj, vagy ha megfizetik), de miért gondoljátok, hogy ez a rabszolgamunka a teljes emberi élet? Miért nem olvasol figyelmesebben? Mi az a többlet az ember létezésében, aminek egy AI sohasem lehet részese? Én saját önállóságának, szabadságának élvezetére gondoltam (a művészet pl. épp erre való), de elismerem, ezt nem éli át mindenki (pl. azért, mert illúziónak tartja). Figyelmeztettem is a laptopomat, ha még egyszer ilyen hülyeséget ír, fél napig nem kap áramot! Szóval nálad még a Deep Blue is okosabb? Akkor nem lehet túl sok eszed, mert ennél még egy egér is okosabb: tudja, hogy el kell bújni, ha jön a macska. Ez meg nyugodtan tűrte, hogy szétszedjék. A kérdésedre nem tudtam/nem akartam (nem kívánt törlendő!) válaszolni. Nem kéne neked ezeket a zagyvaságokat olvasgatni. Vigyázz az egészségedre, tiltsál le! Úgy tűnik, tudósnak lenni nem különösebben nehéz: elég, ha kinyitjuk a szemünket. A Világot akarjuk megismerni, az pedig éppen az érzékeinkben mutatja meg magát. Amit pedig mutat, az az, hogy "van": független tőlünk, közömbös velünk szemben. És nemcsak velünk szemben ilyen, de önmagában is sokféle, egymással szemben közömbös dolgok halmazára van szétesve. Az igazságot a "tények" fejezik ki, a tudomány célja új tények felkutatása, a tudósok felfedezők. Hogy pontosan tudjuk kifejezni őket, a tényekhez kell hasonuljunk: le kell mondjunk az érzéseinkről, érzékeinkről, elvárásainkról stb., vagyis önmagunkról. A tudományban nincs helye az embernek. Nem kell túlságosan elkeserednünk a "természettudományos" felfogástól, hiszen könnyen rájöhetünk, hogy egyoldalú, ezért hamis. Nem ad számot a legfontosabbról, a dolgok közötti kapcsolatokról. Azt, hogy a tényekhez különbözőképpen kell viszonyulni, még az is tudja, aki egy tányér makaróni láttán a makarónit megeszi, a tányért otthagyja, a fordítottját meg se próbálja. Más az élet, és más a tudás. Ezért megkerülhetetlen a kérdés: hogyan ismerhetjük meg a dolgok viszonyait? Emlékezz a lehetőségeidre: 1. újraolvasás, 2. elfelejtés, 3. letiltás! Óvd az egészséged! Nem kell mindent elolvasni! Itt az ideje, hogy újra munkára fogjuk egy kicsit az agyunkat is. És van-e erre méltóbb tárgy, mint az európai kultúra büszkesége, a tudomány? Nem árt óvatosnak lenni, mert az ész dicsőségéből (ha ez ráadásul anyagi előnyökkel is kecsegtet...) olyanok is szívesen részesednének, akik arra érdemtelenek. Először is el kell válasszuk a valódi tudományt azoktól a törekvésektől, amelyek csak mímelik azt, az áltudományoktól. Tudományon megbízható, jól hasznosítható ismereteket szoktunk érteni (esetleg a kapcsolódó gyakorlati ügyességgel együtt), így beszélünk a csillagok, az orvoslás, a csábítás stb. tudományáról. De ismert egy ezzel ellentétes értelem is. A tudomány nem pusztán használni, "kiismerni" akarja tárgyát, hanem azt - szabad, háborítatlan alakjában - "megismerni" szeretné. Nem a céljaihoz igazítja, hanem ellenkezőleg, lemondva előítéleteiről, véleményéről, ő maga hasonulna hozzá, hogy az "igazság"-ot tudhassa meg róla. És erről személyesen akar megbizonyosodni, senki szavára nem hallgat. Az utóbbi a konzervatívabb felfogás, ezért a továbbiakban ezt követem. Ennek a tudásnak ára is van. Ami nem hasznosítható, az mások szemében értéktelen és érthetetlen. Amíg a hasznos ismeretek tudója ünnepelt hős, "az emberiség megmentője", addig a tudós megvetett, lesajnált tökfilkó. Ahhoz, hogy észrevegyük a különbséget, mi magunk is (többé-kevésbé...) tudósokká kell váljunk. Reagálni csak akkor tudok, ha hozzám szólsz, vagyis kizárólag az általam leírtakhoz tartod magad, megérted azt. A szöveg idemásolása még nem megértés! A bejegyzésem nem reflektál egyetlen tudományfilozófus munkásságára sem, pusztán a tudományról való gondolkodás egyszerű logikáját kívánja bemutatni (ez a fok a "naiv, konzervatív" álláspontnak felel meg, de a következőkben a "relativizáló" álláspont is hangot fog kapni). Ennél egyszerűbben, rövidebben sajnos nem tudom leírni. Elnézést! Ez így igaz, viszont a látáshoz további tapasztalatok, megfontolások szükségesek. A kérdés az, ezek mire alapozódnak, igazak-e. A gyerekek sokszor okosabbak sok felnőttnél...De persze igazad van: fel kell nőni! Igyekszem is! Igazad van, mindenki az intellektusához illő témákkal foglalkozzon! Valóban? No nézd csak! Eltévedtél. Itt most olvasni kell, nem hallgatózni. A maradék lét is leitták, csak a zacc tartja magát szilárdan. Kevés az öröme annak, aki ebből próbálja kiokoskodni a jövendőt... Ha esetleg mégiscsak akadna itt valaki, aki ragaszkodna a logikus gondolkodáshoz, annak azt tanácsolnám, próbálja meg felderíteni, mi az ellentétes álláspontok alapja. Erre a feltett kérdés alaposabb szemügyre vétele is jó kiindulópont lehet. Könnyen zavarba jönnénk, ha pontosan meg kéne mondjuk, mit is kell érteni egy ilyen "általános" fogalom alatt. Én az iskolában azt tanultam, hogy az általános nem önálló létező, pusztán egy fogalom, az egyes esetek közös tulajdonságainak praktikus összefoglalója. Az általános fogalom a múlékony egyedi esetek tagadásaként, egy másik, múlhatatlan, érzékfeletti birodalomról ad hírt. Az általános fogalom nem arról szól, ami "van", hanem arról, ami "kell legyen", ez Isten "örökérvényű" igazságainak megjelenítője. Nem nehéz észrevenni, hogy az élet céljának eltérő felfogásai az általános különböző értelmezéseire vezethetők vissza. Talán nem meglepő, hogy ennél több is igaz: az általános helyes értelmezése az ember számára legfontosabb feladat. Ha ez sikerül, élete - még ha meg is botlik néha - helyes irányba halad, ha nem, sohasem jut célhoz, bárhogy erőlködjön is. Rajta hát, fiatalok, derítsük ki, mi az igazság! Mit értünk (vagy inkább: célszerű értenünk) "általános" alatt? Mások kudarcai nem kell kétségeket ébresszenek bennünk. A bátor, önálló gondolat nagyobb falakat is ledöntött már. Látva a riadtan bégető birkákat körülöttünk - megértem aggodalmadat... Szerintem ettől nem rettegni kell és bujdosni előle, hanem bátran szembeszállni vele és legyőzni. Ez most csak egyet jelenthet: el kell kapni. Nem keresem, de nem is kerülöm. Ha találkozunk, az izgi lesz... Amíg ilyen fiatal vagyok, csak egytől félek: a becstelen (vagy unalmas) élettől. Ugyan mi mástól kéne félni, mint a hamis, félrevezető belső késztetésektől? Ha a belsőd szilárd - mert ismered magadat, így tudod, mi a dolgod - mit árthatnak neked a külső körülmények? Az izgalmat a küzdelem bizonytalansága adja. Valóban, ha a harc eldőlt (vagy az eredmény nem tőled függ) az egész érdektelenné válik számodra. Bizonyos fokig persze így van. Még mindig reménykedek abban, hogy rádöbbenhetek még valami újra, váratlanra, amitől más megvilágításban fogom látni a világot (egyszerűbben: kiderül, hogy hülye voltam). Különben temethetnének. Azt hiszem, az emberre nézve legveszélyesebb vírus a halálfélelem, ami közvetlenül az agyra hatva okoz súlyos károsodást. Egyetértünk. De mi köze ennek az eredeti poszthoz? Én (sajna) nem vagyok olyan okos, hogy a "racionális viselkedés"-hez érdemben hozzá tudnék szólni. A tesztelgetés a hipochonderek kedvenc időtöltése. A betegség lefolyására nincs hatással. A véleményem csak egy a sok közül, senkitől sem várom el, hogy kövesse. Ha valami fontos, érdekes eszembe jut, leírom. De sem magamat, sem másokat nem szeretnék untatni. Az unalomig ismételgetett válaszoknak is bővében vagyunk, én azonban szeretek magam utánajárni a dolgoknak, és csak olyan válaszokat elfogadni, amiket az alapos megfontolás is megerősít. A szabad, előítéletmentes gondolkodással csodálatos, lelkesítő eredményekre juthatunk. Vannak közöttünk olyanok is, akik úgy vélik, igazolt intelligenciájuk birtokában nem szükséges a gondolkodás fárasztó munkájával vesződniük, puszta véleményük is iránymutató az emberiség számára. Szerénytelen személyem becsmérlését továbbra is felkínálom. Ezúttal hátha sikerül némi szellemességet is kipréselni. Itt mindenki korlátozás nélkül csillogtathatja szellemét (ha van neki)! Néha rosszalkodni is szoktam: ha a szabályt értelemzavarónak tartom, inkább a magam feje után megyek (vagyis a szabályt annak veszem, aminek deklarálni szokták, javaslatnak). Igazad van, szánom-bánom. Ez igazán egy méltánylást (és együttérzést) érdemlő cél, de nem kéne néha abbahagyni a sikoltozást és benézni az ágy alá, hátha nincs is ott gonosz manó? Szeretem, ha valaki törcsi az ő kis fejecskéjét... Megpróbálok segíteni abban, hogy néhány oda-nem-illő csúnyaságot sikerüljön kigyomlálni az okos kis fejecskédből (erőim apadtával sajnos már csak erre futja...). Kösz! (Bocs a megkésett válaszért, elbambultam...) Melyik részét nem érted? Mivel a fiatalok ideillő képességei más célra vannak lekötve (vagy hiányoznak), a továbbiakban be kell érnetek az én öreges megoldásaimmal. 🙁 A modern tudomány téved, amikor úgy véli, az általános nem létezik. Mert nagyon is van, ráadásul nem valahol a ködös messzeségben, egy túl-világon, hanem igencsak intim kapcsolatban az emberrel, ugyanis ő maga az! Amikor az ember önmagára gondol, akkor először, persze, az ő sajátos, mindentől különböző testét érti rajta, amelyben - szüntelen harcban a környezetével - él. De ha akar, nemcsak a világgal, önmagával is szembeszállhat: legyőzheti éhségét, megtagadhatja érzéseit, sőt, akár életösztönét is figyelmen kívül hagyhatja. Az ember mindennel és mindenkivel szembenállva, egészen önállóan, szabadon, valami egészen más, mint a világ egyedi dolgai: általános. Vagyis önmagában meghasonlott: egyedi és általános, test és lélek. Vajon melyik irányítsa az életet, a test vagy a lélek? Ennek a fogalma itt (és csak itt) az, ami a szövegből kiolvasható. Ha egy egyszerű szöveget nem tudsz értelmezni, nem tudom, hogyan segíthetnék rajtad. Szépirodalmat szoktál olvasni? Mi köze ennek egymáshoz? Van valami elképzelésed arról, hogy mivel akarsz foglalkozni? Versolvasás közben is definíciókat szoktál keresni? Bizonyára ismersz olyan tudóst, aki nem ezt állítja. Leköteleznél, ha megismertetnél vele. Bevallom, ebben a szövegben sehol sem találtam a keresett állítást. Segítenél?`.split('\n'); </script> </body> <br>Partneroldalak: <br> <a href="https://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="t�rhely domainregisztr�ci�">Domain regisztr�ci� t�r �s szerverszolg�ltat�sok: domain domainn�v t�rhely e-mail, imap, pop3</a><br> <a href="https://webtar.hu" alt="t�rhely donainregisztr�ci�">webtar.hu</a><br> <a href="https://ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">ingyenweb.hu</a><br> <a href="https://videok.hu" alt="Vide�k">videok.hu</a><br> <a href="https://xn--fotk-sqa.hu" alt="fot�k">fot�k.hu</a><br> <a href="https://randi.hu" alt="Randi">randi.hu</a><br> <a href="https://licit.hu" alt="Licit">licit.hu</a><br> <a href="https://napivicc.hu" alt="vicc">napivicc.hu</a><br> <a href="https://gyertyalang.hu" alt="gyertyagy�jt�s">gyertyalang.hu</a><br> <a href="https://xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyes�r�s.hu">helyes�r�s.hu</a><br> <a href="https://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszr�ci� �s t�rhely">Domain regisztr�ci�</a><br>